2014. január 30., csütörtök

6. kaland - Go-Free Bár

Már amikor terveztük Bobajkás utunkat tudtuk, hogy egy szelet süti nem lesz elég (mivel körbekóstolást rendeztünk, nem volt értelme egynél több sütit venni). Így tovább sétáltunk a Dohány utcában a 39. számig a Go-Free-ig. És hát ki nem szereti a gofrit?! Titkon reménykedtünk, hogy nincs készlethiány, mivel korábbi tapasztalataink alapján 6 után a legtöbb helyen elfogy a választék fele.

Általában a Dohány utcában kisebb helyiségekkel találkozhatunk. Itt is egy kis "galériás" kuckóval találtuk szemben magunkat. Ahogy bementünk öten, már nem is fértünk el, úgyhogy gyorsan kellett döntést hoznunk. Belépéskor a kiszolgáló fiú rögtön figyelmeztetett bennünket, hogy a mögöttünk lévő faltól falig érő tükör el van törve, úgyhogy ne nagyon támaszkodjunk neki. Aztán elkezdtük nézni az étlapot... azt azért jó tudni, hogy reggelit is lehet kérni, például rántottát (2 tojásból 220 Ft, 3-ból 330 Ft, 4-ből 440 Ft) választható feltéttel. De 18.52-kor ne próbáljatok meg ilyesmit kérni, mert nincs. Lehet kapni még toast-ot, vagy salátát, de mivel a belga gofri a fő elemózsia amit kínálnak, ezért estére már csak ez maradt. 10 után pedig csak elvitelre lehet kérni a gofrit is.
 
Szóval az étlap böngészésével töltöttük az időt... Elég kevés feltét maradt estére, úgyhogy egyszerre volt nehéz és könnyű is dönteni. Alap esetben lehet kérni nutellát, idény gyümölcsöt (most éppen banánt), tejszínhabot, csoki / vanília / eper fagyit, csoki és vanília pudingot vagy lekvárt. Miután kilőttük az összes feltétet, ami már nem volt, megkérdeztük, hogy "AKKOR MI AZ AMI VAN?" A kiszolgáló fiú az 5 hölgy láttán úgy érezte nagyon poénos lesz, és azt mondta, hogy őt lehet kérni a gofrihoz... Egyébként segítőkész volt és kedves, mindemellett még vicces is. Amúgy a sima gofri ára 350 Ft, további feltétek 150-250 Ft között mozognak és annyit lehet kérni, amennyit csak szeretnétek, vagy amennyit a pénztárcátok és a hasatok bír. Italok tekintetében a szokásos kóla, fanta, és a többi üdítő, valamint kávé, cappuccino és latte a kínálat.

Megszülettek a döntések: 3 banános, egy csoki fagyis-tejszínhabos és egy nutellás gofri. Mivel a galérián minden hely foglalt volt, és előttünk hat rendelés, kikényszerültünk az utcára az ajtó elé. Amint felszabadult egy asztal odafent, már be is invitált minket a vicces eladó srác. Az emelet sajnos nem volt jobb állapotban, mint a lenti tükör és társai, de a finomság kárpótolt bennünket.

A mosdóval itt is kicsit meggyűlt a bajunk... Volt ugyan, de jól elrejtették. Ha bárki is keresné, a pult után a galériára vezető mini lépcső mellett található.

Rövid várakozás után sorban érkeztek a gofrik. Mivel frissen sütötték, még forró volt a tészta - ami egyébként nagyon finoman volt elkészítve. Próbáltunk rájönni, hogy hogyan csinálhatják és arra a következtetésre jutottunk, hogy a keverékben lévő cukor karamellizálódott a sütés közben, ettől kapott egy kis édes, ropogós bevonatot. A hűs csoki fagyi és a meleg tészta együtt csodálatos volt (bár azt meg kell jegyeznünk, hogy jobb fagylaltot is ettünk már), a nutella szintén faja volt, jól ráolvadt. A banános gofriban semmi extra nem volt, egy fél banánt rákarikáztak. 

Összességében kicsit drágának találtuk a gofrit. A férőhely és a kinézet annyira nem nyerte el a tetszésünket, de a kiszolgálás és az eredeti belga gofri szuper volt. Inkább az elvitelt javasoljuk - persze nem a jégkrémes verzióból, főleg ne nyáron! :) Jó társaságban ettünk egy jót, de mivel még annyi hely vár ránk, a közeljövőben valószínűleg nem fogunk visszatérni. 

Üdv és Viszlát: 
Tutyi és Mutyi


2014. január 20., hétfő

5. kaland - Bobajka

Eddigi kalandjaink főleg az Astoria és környékére koncentrálódtak, ezért ezt a hagyományt most is folytattuk. Egészen a Dohány utca 27-es számig jutottunk, a Bobajka nevű kávézó - cukrászda - édességboltba. A helyről mostanáig annyit tudtunk, hogy glutén- és cukormentes süteményeket kínálnak, és mivel manapság ez aktuális téma (egyre elterjedtebb a glutén- és laktózérzékenység), ezért fontosnak tartjuk, hogy minél több olyan helyet bemutassunk, ahol erre is figyelnek. Korábbi túráink során már kiderült, hogy a "glutcsi" mentes tészta nem a legfinomabb, sőt nem is nagyon ajánlják, így kíváncsian vártuk milyen lesz a gluténmentes süti. 

A hely
Már többször elmentünk a hely előtt azzal a felkiáltással, hogy "nééézd de cuki, ide el kell majd jöjjünk". Hát most nem bíztuk a véletlenre, egy csajparti keretében vettük be a Bobajkát. A név mákos gubát jelent. Ezt azért is kell megjegyeznünk, mert imádjuk az olyan fura, cuki, vicces szavakat, amiket még sosem írtunk le (mint például pöpec, parittya, pracli, tarisznya :D). Rendkívül jókat tudunk mulatni rajtuk.
Visszatérve a Bobajkához! Az utca felőli rész konkrétan egy jó nagy üveg, ráadásul tele van pasztell színű feliratokkal, rajzokkal, amik iszonyatosan aranyosak. Beléptünk, szemben helyezkedik el a pult, és bennük a sok-sok nyamiság. A sütik melletti táblácskákon nemcsak az van feltüntetve, hogy mi-micsoda, hanem hogy mit tartalmaz és mit nem. Vannak mindenféle házi lekvárok, kézműves cuccok, sós krémek, pástétomok, persze ezek mind glutén- vagy laktózmentesek, vagy diabetikusak, vagy mindhárom. Amit imádtunk, azok a raklap polcok, bútorok voltak, amik szintén nagyon egyediek és kreatívak (recycling!). 
Lent eléggé kicsi a hely, az 5 fős társaságunk sehogy sem fért volna el, de szerencsére van egy galéria rész, ahova csigalépcső vezet fel, és a falon lévő pultokhoz oda lehet ülni nassolni.
A fura elrendezés miatt így 5-en nem tudtunk egy asztal köré leülni, amit kicsit sajnáltunk. Végül a fal melletti székekre ültünk le, és nagyjából el is foglaltuk a fenti részt. Azonban így, hogy nem tudtunk rendesen asztalnál enni, kénytelenek voltunk a tálcát magunk elé téve falatozni és dumálni. 

A sütikék

Mindenképpen ki akartunk próbálni valamilyen gluténmentes sütikét. Csak kettőhöz volt kiírva, hogy tényleg azok, de az eladócsajszi még mondta, hogy melyek azok, aki mellesleg eléggé kedves volt. :) Szóval a választásunk 2 Bounty szelet, egy belga fehér csokis torta, egy meggyes máktorta, egy bödön méretű somlói galuska, és egy kókusztekercs lett. Direkt azért ettünk ennyi félét, hogy mindenki minél több félét tudjon kóstolni. Kezdjük azzal, hogy egyik ízéről sem lehetett volna megállapítani, hogy szénhidrát csökkentett, vagy gluténmentes vagy zsírszegény vagy egyáltalán, hogy nem leszünk tőle michelin babák (egy bizonyos mennyiségig).

A Bounty szelet sűrű, de mégis könnyed kókuszos krémje meglepetést tartogatott számunkra. Ahogy elkezdtük enni a vékony piskótát, a kókuszkrémet, és a tetején lévő csokihabot, egyre előrébb jutottunk, amikor egyszer csak híg étcsokoládé kezdett el kifolyni a süti belsejéből! váóváóváó! :) 
A meglepetéssel együtt nagyon ízlett nekünk a gluténmentes Bounty, kicsit talán lehetett volna intenzívebb kókusz íze. Azonban köztünk is megoszlott, ki hogy szereti, kókuszosabban vagy kevésbé.
A somlói hozta az elvárásoknak megfelelő ízt, nem volt túl tömény, jó volt, és kedves barátnőnknek köszönhetően, nem is tartott sokáig :)
 A belga fehér csokis torta, aminek ribizli zselé volt a tetején, szintén gluténmentes torta volt! A krém nagyon egyben volt, és így kicsit tömény lett a végére, de nyilván egy morzsa sem maradt belőle. :)

A meggyes máktorta is tartogatott magában egy kis izgalmat, ebből "meggylé" csordult ki, ami még jobban kihozta a mák és a meggy összhangját. Azért írtuk, hogy "meggylé", mert sem krém, sem zselé állagúnak nem lehetne mondani, mivel mindegyiknél hígabb volt. Összességében nem volt édes, de mégis nagyon nagyon finom és szintén gluténmentes volt. 
A kókusztekercs olyan volt, mintha a nagyi vagy anyu készítette volna, egyszóval tökéletes. Biztos veletek is előfordult már otthon, hogy amint kész lett az édesség, már a felét el is fogyasztottátok. Ez is kicsit olyan érzés volt, mert friss és finom volt, gyorsan meg kellett enni.
Sajnos annyira a sütikre koncentráltunk, hogy meg sem néztük milyen italokat, kávékat, forrócsokikat, sőt egyáltalán hogy mit lehet inni vagy fogyasztani még.. :D Úgyhogy esetleg hogyha arra jár valaki és lenne kedve beszámolni róla, várjuk sok szeretettel! :)

Végül nekünk bejött a Bobajka, valószínűleg visszatérünk még sokszor. Jobb lett volna, hogyha több az ülő hely. Ha egy pár körasztalt tennének, vagy a berendezésnek megfelelően egy két raklap asztalt, talán még több ember elférne, bár fogalmunk sincs milyen lehet a forgalom. Mi egy hétköznap délután voltunk, nem voltak túl sokan, de hallottunk már olyan napról is, amikor délutánra elfogyott minden.
Kb. 200Ft-tól kezdődnek a sütik, egy torta szelet kb. 400-500Ft között van, legalábbis amiket mi ettünk. :)  Ahhoz képest, hogy a sütik természetes alapanyagúak az áruk nem ezt tükrözi, hiszen manapság a bio termékek sokkal drágábbak, mint a többi élelmiszer. Egy átlagos cukrászdában is hasonló árkategóriákkal találkozunk, sőt.
Nemcsak tortaszeletek vannak, lehet rendelni is tortákat, vannak előre csomagolt kis sütemény pakkok - amikor mi voltunk, akkor gluténmentes isler csomagot láttunk -, illetve mindenféle kis kézműves, házi és egyéb pástétomok, finomságok. Gluténallergiásoknak, laktózérzékenyeknek, cukorbetegeknek, fogyókúrásoknak, diétásoknak és bárkinek aki szereti a sütiket ajánljuk a helyet.

Üdv és viszlát:
Tutyi és Mutyi

2014. január 13., hétfő

4. kaland - BakRman

Mivel a Bors-ban nem tudtunk leülni, úgy döntöttünk, hogy pihenésképp levezetjük a napot egy kis desszerttel. Egy, már bevált helyre mentünk, a BakRman pékség és kávézóba, ami szintén a Károly körúton található nem messze a Pasta Manufaktura-tól.  

Ezt a helyet teljesen véletlenül találtuk. Még ősszel sétáltunk a körúton, mikor megláttunk egy táblát, hogy 18 óra után minden pékáru féláron kapható a 19 órai zárásig. Több szempontból is jó ötlet a Happy Hour, egyrészt nem marad meg annyi étel nap végére, másrészt így több vendég is bejön az utolsó órában, hiszen az akciókat mindenki szereti. 

A hely
A kávézó védjegye a narancssárga, bordó, zöld és türkiz csíkozás a falakon, valamint az emblémában, a világítás pedig színes és hangulatos, de semmi giccs. Kényelmes bőr székek és 2-4 fős asztalok vannak, + egy cuki box is, ami sajnos foglalt volt éppen, pedig azt néztük ki. Természetesen mikor bementünk, csak az az egy box volt foglalt, de miután leültünk... a szokásos dolog történt...nincs hozzáfűznivalónk, tudjuk miért... :D Jah, ami nagyon pozitív, főleg a lányoknak, akik előszeretettel szeretnek mindenhol mosdóba menni, hogy VAN mosdó.
Egy külföldi, már középkorú úriember szerette volna meglátogatni a mosdót, de sajnos nem jutott be, mert "zárva" volt. Kétszer visszament a pultos lányhoz, hogy nem tud bemenni. Már az első próbálkozása után fogtuk a fejünket. 3 nyelven van kiírva, hogy TOLNI! (PUSH; DRÜCKEN....) ráadásul szem magasságban, nagy betűkkel, nyilván ő fordítva próbálkozott... Egy kis idővel később a boxos társaságból szintén egy külföldi lány kísérelte meg a bemenetelt, de neki sem sikerült, mert ő is húzta... meg is ijedt, hátha van benn valaki. Szóval nem a hely hibája, ők mindenre felhívták a figyelmet, az biztos!!!

A döntés
Sok finomság volt még a nap végén is terítéken: fánkok, muffinok, mindenféle péksütemény, különböző szendvicsek friss alapanyagokból, egyéb kóser és kalóriacsökkentett áruk, de mi ugye maradtunk a sütikénél. Választásunk egy karamellás muffinra, egy banános-csokireszelékes és egy csokis fánkra esett, amit megkoronáztunk egy Latte machiatoval és egy mályvacukros forró csokival.
Ez a forró csoki ötletes, cuki és még finom is. :D Egy pálcikára volt rászúrva egy muffin alakú csokitömb és egy mályvacukor. Leírás is volt hozzá, miből készült a csokoládé, még akár ajándékba is lehet adni. Kaptunk hozzá egy pohár forró habos tejet, és a pálcikával kevergetve vált forró csokivá a tej. Próbáltuk meghatározni, mire hasonlít a kinézete, mikor ráragadt az átlátszó pohárka oldalára. Csak annyit mondunk,  hogy cicapofon.... aki tudja az érti, aki nem, nem akarjuk elvenni a kedvét a csoki kipróbálásától. A latte-t nem lehet elrontani, az mindig szép és finom, mármint annak, aki szereti a kávé ízét.

A karamellás muffin tésztájában is lehetett érezni a karamellás ízt, nem csak a darabkákon. Biztos sokan ismeritek a Princess pékségben kapható muffinokat. Na ez annál jobb volt!!! És azért azok sem utolsók. A fánkok nap végére azt gondolnánk kiszáradnak, és megkeményednek, de ezek finom puhák voltak, és az a banán íz... nyami :P

Miután legyűrtük a már amúgy is tele pocakunkba a sütiket, nem volt kedvünk elindulni, kényelmesen üldögéltünk. Sokat beszélgettünk, jegyzeteltünk, mit is írhatnánk le nektek. Jó pont, hogy elvileg 19.00 kor zár a hely, azonban senki nem lett kitessékelve pontban 7kor. 


Nyugodt csendes hely, hiába van a kiskörút mellett. Ezt a kávézót mindenképp ajánljuk nem csak első randira, hanem csajpartira is bármikor! (Fiúk, azért az első randin ne 18 óra után menjetek, mert a lányok levonják a következtetéseket).


Üdv és Viszlát: 
Tutyi és Mutyi

2014. január 5., vasárnap

3. Kaland - Bors GasztroBár


Az új évet mi mással is kezdhettük volna, minthogy elmentünk egy kis hami túrára. A hamburgerezés most kimaradt, az ünnepek után lájtosabb vizekre eveztünk... ezért csak levest és bagettet fogyasztottunk. Elég hamar sikerült olyan levesezőt találnunk, ahol még nem jártunk, ugyanis rengeteg lett belőlük az elmúlt időszakban. Szóval az első blogos levesezésünket a Bors GasztroBárban ejtettük meg.

A hely

A helyről annyit, hogy az Astoria és a Blaha között helyezkedik el, a Kazinczy utca 10. szám alatt (aki még nem járt volna ott). :) Kívülről kedves kis helynek tűnik, belülről sem okozott csalódást. A bár előtt található a Bors Mobil, ami asztalként funkcionál - Place your food feliratokkal ellátva, eléggé ötletes húzás. :) Maga a bár eléggé kicsi, különálló asztalok nincsenek, a fal mellett végig pult van, ahol bárszékeken ülve lehet fogyasztani. Természetesen megint akkor lett full tele a hely, amikor bementünk, és tök üres miután eljöttünk. :) A helyet tágítják a falakon lévő óriás tükrök. 
A tükör feletti táblákon láthatjuk a sokféle rendkívül jól hangzó fantázia nevekkel ellátott finomságokat, illetve a túloldalon lévő munkaállomás feletti táblán a leveseket. A táblákon lévő feliratok itt is krétával íródtak, a betűk színesek, játékosak. A falakon megtalálhatók más levesezők papírpoharai is, ebből merítettünk pár ötletet a továbbiakra vonatkozóan. :) De ezt majd később áruljuk el.

A borsos fiúk rendkívül kedvesek. Tök jó volt, hogy amikor megvettük a menünket, megkérdezték a nevünket, és amikor elkészült a hamink, a nevünkön szólítva adták oda. Így még jobban esett! Újévi ajándékként kaptunk egy eurot (csoki) is, reméljük tényleg szerencsét fog hozni. :) A leves fogyasztása közben vettük észre, hogy az egyik borsos fiú egyenruhájának a hátulján az alábbi felirat volt: "Baguette, én vagyok az apád!" :D Az is eléggé jó benyomást keltett bennünk, hogy a szemünk láttára készültek az ételek. Az egyik srác úgy vágta a zöldséget, ahogy azt élőben még sosem láttuk, csak a filmekben. A tűzhelyen lévő hatalmas fazékban akkora botmixer volt, mint egy aknavető. Sürgött-forgott mindenki. A rendelést a főzőrészleg feletti sávra mágnessel rögzítették, egy percre Gordon Ramsay konyhájában éreztük magunkat. :) 

A döntés
A leves kiválasztása nem okozott egyikőnk számára sem gondot, mivel lencsét, malacot már nem nagyon akartunk enni a szilveszteri adag után, így mindketten a karamellás-francia mustáros csirkeragulevest választottuk. A sok ember ellenére hamar megkaptuk őket. A leves eléggé sűrű volt, nem sajnálták a belevalót. Tele volt zöldségekkel, szépen karamellizált csirkedarabokkal. Finom volt. :) Tésztát nem akartunk enni másodiknak, mert abból már kicsit sok(k) volt, meg ugye a karácsony eléggé leterhelte a pocakunkat, így a kisebb grillezett bagettekre esett a választásunk, amik azonban komoly fejtörést okoztak. Ugyanis annyira szupi összeállítások voltak, hogy eléggé hosszasan töprengtünk azon, hogy melyik is lenne a legtökéletesebb számunkra. Mivel kb. 5nm hely volt 8 emberre abban a pillanatban és hideg sem volt a meleg leves és az időjárás miatt, még nehezebb volt a gyors választás. Ezek után arra jutottunk, hogy kipróbáljuk a Thai Massage-t (bal) és a French Lady-t (jobb).
A masszázsban zöld curry, friss koriander, és csirkemell volt. A bagett ropogott, az egész pedig nagyon friss, pikáns, csípős volt, de nem olyan erős, mint egy "erőspista", hanem érdekesen, kellemesen pikáns volt. A francia hölgyről ódákat tudnánk zengeni. Málnás lilahagymalekvár, fűszeres edami sajt, csirkemell finom frissen grillezett bagettben. Kell ennél több?? Mielőtt rosszul lennétek a málnás lilahagymalekvár hallatán, minden kételyt eloszlatva azt kell mondanunk, hogy rendkívül finom volt, sem túl édes, sem túl hagymás. Iszonyatosan jó párosítás volt a lekvár és a sajt kettőse. 
Mondanom sem kell, hogy egyik szendvics finomabb volt, mint a másik, az egyik finom, friss zöld volt a másik pedig maga a mennyország. Végre egy olyan kulináris élmény ért bennünket, ami teljesen új volt számunkra és egyszerűen kifogástalan. :D
A konklúzió
Bármikor érdemes ide eljönni, biztosan rendkívüli fogásokban lehet részünk (csak pozitív értelemben). A menü elég jó áron kapható. A normál bagett mérete akkora, hogy bőven jóllakunk vele, ha menüben választjuk. Leves, tészta, grillezett bagettek mellett hidegen és melegen fogyasztható szörpöket, desszerteket, illetve BorsFröccsöt is kaphatunk. Bárkinek ajánljuk, aki szereti az érdekes, különleges ízek harmóniáját. Az egyetlen negatívum, hogy tényleg kicsi a hely, így inkább elvitelre érdemes kérnünk az elemózsiát, főleg ha a hely előtti Bors Mobil is telített. Ebéd időben nem érdemes felkeresni a bárt.  ;)

Üdv és viszlát:
Tutyi és Mutyi

ui.: Mutyi szombati ebédjét is a Borsban fogyasztja, ugyanis nem tud ellenállni a Deer Durr nevű - vörösboros szarvasraguval, erdei gyümölcsökkel, tejszínes vadgombával és szarvasgombaolajjal készült gourmet grillezett bagettnek.