Legutóbb egy grúz éttermet látogattunk meg - az Andrássy út 3. szám alatt lévő Hachapuri-ban jártunk Jánisszal és Bolygolandusz- szal kiegészülve. Nem láttuk szerencsésnek, hogy az Andrássy út forgalmában és levegőjében együnk, ezért bementünk. Elég nagy helyiség, és az esti órákban szinte tele van, mi szerencsére még időben érkeztünk. Bevett szokásunk lett, hogy sokat tétovázunk, mit is együnk, és megdolgoztatjuk a személyzetet is. Ez alkalommal egy fiatalember segített nekünk tisztázni, melyik étel micsoda. Természetesen először innivalót kértünk. Egészen érdekesek voltak a szörpök, illetve inkább bizarrak... a színük és az ízük is: vaníliás limonádé, ánizsos-tárkonyos, körtés, szőlős.
A pincér fiúról kettős érzéseink voltak. Készséggel elmondott mindent az ételekről, melyiket ajánlja és melyiket nem. Közben pedig azt láttuk rajta, hogy minél gyorsabban legyünk túl a rendelésen, nem érezte át a jókedvünket, türelmetlen volt.
Előételnek Tutyi és Mutyi együtt egy sajtos lepényt evett fokhagymás vajjal megkenve. Finom volt, de nem volt átütő, különleges. Étvágygerjesztőnek jó volt, míg vártuk a többi finomságot. Jánisz és Bolygli egy marhahúsos és egy gombás tekercset evett fűszeres paradicsomszósszal. A marhahúsosat kicsit töménynek és nehéznek találták, de a szósszal könnyen csúszott. Az előétel elfogyasztása után sem tudtunk dönteni, annyi minden közül lehetett választani, és persze mindről kép is volt.
A fő fogás Tutyi és Mutyi számára is egy-egy "baroma" hachapuri hajó volt. Kenyér tésztából formált kis hajóban csücsült a sonka, gomba, paradicsom, paprika, sajt. A kiszolgáló pult feletti tv-n láthattuk, hogyan kell enni. A hajó csücskét letörjük, és azzal tunkolunk a raguba. Kést és villát tilos használni!!! Egy picit sótlan volt, egy kis fűszerezés még hiányzott, ezért sajnos ez sem volt egy hümmögős evés.
Jánisz grúz marhapörköltet kért paradicsomszósszal, ecetes uborkával és köretként "lavash" kenyérrel. Ecetes uborka helyett pepperoni paprikát kaptunk, bár senki nem említette, hogy miért a változás. Kellemesen csípősnek ígérkezett a pörkölt, jól jött hozzá a kenyér, ami Jániszánnak nagyon ízlett, a szaft pedig különlegesen fűszeres és sűrű volt.
Bolygli csirkét kért krémes fokhagymaszósszal és marinált paprikával, köretként pedig kuszkuszt. A fokhagyma szupi volt, viszont a csirke kicsit száraz és sótlan, a kuszkusz meg egyszerűen kuszkusz.
Levezetésnek szerettünk volna desszertet, de sajnos amit kinéztünk irreálisan drága volt egy kis sütire, úgyhogy mini vaniliás fánkot kértünk csokiöntettel, illetve egy szőlős grúz pudingot diószórással. Itt is szörnyen sokat kellett várnunk, és a pincér fiú mintha már került volna minket, pedig simán csak fogyasztó vendégek voltunk.
Sajnos nem ájultunk el tőlük, úgyhogy azt kell mondanunk, egynek jó volt, de ide nem fogunk visszajönni. Viszonylag drága, de azért megfizethető. Mindenesetre ettünk már olcsóbban sokkal finomabbat is.
Üdv és Viszlát:
Tutyi és Mutyi
Kedves Tutyi és Mutyi!
VálaszTörlésNagyon régen történt ez az éttermi látogatásotok, azonban kérlek engedjétek meg, hogy ennyi idő elteltével is reagáljak néhány mondatban az írásotokra!
Nagy valószínűséggel egy olyan időpontban tértetek be a Hachapuri étterembe, amikor teltház volt, és ilyenkor gyakran előfordul, hogy sokat kell várni, ugyanis azt a rengeteg rendelést a szakácsoknak időbe telik elkészíteni. Még egy egyszerűbb fogás elkészítése is hosszabb időt vesz igénybe egy ilyen esetben.
Az írásotokkal kapcsolatban azzal a kritikával élnék, hogy a túl világos háttér és a fehér betűk kiválasztása nem volt túl szerencsés, mivel így elég nehezen látható a tartalom. Csak a teljes szöveg kijelölése mellett olvasható.
Véleményem szerint az észrevételeitek jogosak voltak, azonban úgy érzem, hogy az írásotoknak némi kekeckedő hangulata van. Jelzem, hogy már nagyon régen nem vagyok tagja a Hachapuri csapatának, de emlékezetem szerint valószínűleg azért láthattátok rajtam a türelmetlenséget, mert egyszerre több asztal rendelése is a fejemben volt, és ilyenkor nem ritka, hogy egy felszolgáló kicsit stresszesebb.
Ha ezzel kellemetlenséget okoztam nektek, akkor így utólag is elnézéseteket kérem, viszont ne felejtsük el, hogy a felszolgáló is emberből van, így vele is előfordulhat, hogy hibázik.
Akkoriban még viszonylag új voltam a Hachapuri csapatában, és a pepperóni, amit az ecetes uborka helyett kaptatok, az egyértelműen a szakács figyelmetlensége miatt volt. Nekem még nem volt annyi tapasztalatom, hogy erre külön odafigyeljek, de reményeim szerint nem ért titeket emiatt túl nagy kár!
Ami azt illeti, hogy kerültelek volna titeket a vége felé; nos valószínűleg el voltam havazva a sok vendég miatt és akkoriban még nem tudtam megfelelően kezelni az ilyen helyzeteket. Viszont bátran állíthatom, hogy ma már sokkal tapasztaltabb vagyok ezzel kapcsolatban.
Az írásotok miatt engem szerencsére nem ért különösebb retorzió a felettesem részéről, azonban tisztelettel arra szeretnélek titeket kérni, hogy legyetek kicsit megértőbbek, legyen szó bármilyen személyzetről, azt gondolom, hogy az nem hibázik, aki nem dolgozik - természetesen nemcsak magam miatt.
Szívből kívánom, hogy a jövőbeni éttermi látogatásaitok jobban sikerüljenek!
Üdvözlettel:
Péter (aki akkor kiszolgált titeket)