31. kaland - Ristorante Frankie

Most egy térbeli kitekintés fog következni, ugyanis kivételesen nem egy Budapesten felfedezett hely jön, hanem az az étterem, amit Józsimanóval a nyaralásunk alatt Olaszországban találtunk, egészen pontosan Riminiben a Viale Regina Margherita 191-es szám alatt: Ristorante Frankie.

Az étteremről annyit, hogy a tengerparttól csak egy utca választja el, az egész hely nagyjából egy nagy nyitott tér. Az utca sarkán van az épület, melyet egyik oldaláról óriási eltolható ablakok határolnak, a másik oldalán pedig egy terasz lett kialakítva. Rengeteg 2 és több fős asztal van terítve, de a vendégsereg mennyisége és összetétele alapján az asztalok könnyen alakíthatóak. 

1. calamari, garnéla nyárs salátaágyon 2. tengergyümölcsei tészta
3. panna cotta 4. tiramisu

Mi négyszer vacsoráztunk ebben az étteremben, és mind a négy alkalommal máshol foglaltunk helyet. :) Van két akvárium tele rákokkal és homárokkal, amelyeket a szemünk láttára vettek ki a vízből a pincérek és vitték el a konyha felé őket. Hatalmas bárpult van rengeteg borral, itallal és az étterem végében félig be lehetett látni a konyhába is. :)

Az étlapról annyit, hogy olaszul, angolul és oroszul vannak kiírva az ételek, és az árak: 5-6€-nál kezdődnek az előételek, saláták; a pizzák 7€-tól vannak, különlegesebb főételt akár már 10€-ért is kapunk, desszertek pedig szintén 5-6€-ba kerülnek. 

A négy este alatt rengeteg mindent kipróbáltunk. Kiemelném a kedvenceinket (szóval az összeset :D nemám). Az abszolút győztes a pizza. Vékony tészta kemencében sütve, kellemes paradicsom szósz, temérdek sajt. Egy pillanatra sem jutott eszünkbe, hogy kellene egy kis ketchup vagy majonéz vagy bármi a pizzára. A pizzák készítését itt meg is nézhetitek. 

1. sonkás gombás parmezános 2. olivás szalámis kapribogyó 3. articsókás, gombás, sonkás, darálthúsos

Szóval Józsimanó abszolút kedvence a tengeri herkentyűs tészta és a rizottó volt, a tésztához külön kis tányérkát is kapott, amibe a maradványokat tehette. Rengeteg kagylóféle volt benne: feketekagyló, vénuszkagyló, fésűkagyló, borotva kagyló. A tészta tetején (ahogy a fenti képen is látható) egy garnéla csücsült. A meglepő csak az volt, hogy az egésznek nem volt olyan tenger íze mint az itthoniaknak, hanem finom hús íze volt, moszat szag a kanyarban sem volt. A rizottóban kis bébipolipok is üldögéltek. A csigák között voltak, amelyek kicsit rágósabbak voltak, de a polip volt a leggumisabb. 

spárgás rákos tejszínes ravioli

Az én kedvencem a spárgás, rákos tejszínes szószos ravioli volt. Az, hogy a házi készítésű tészta mivel volt töltve teljes rejtély, de az első falatok után már nem is számított. Az én szájízemnek egy kicsit sótlan volt, de az asztalon lévő só- és borsőrlővel könnyen segítettem problémámon. A spárga puha volt, a tészta al dante, a rák tökéletes. A végeredmény egy iszonyatosan jó ízvilágú, könnyed, rendkívül finom tészta. A 10 ujjamat megnyaltam miután elfogyott, és a végén már csak azért vágtam apró darabokra, hogy még több ideig élvezhessem az ízeket. :)

Aztán a desszertek! *.*
Tiramisu - hasonló íze volt azokhoz, mint amit otthon anyukánk vagy mi magunk képesek vagyunk összehozni, de érezhetően több tojásból készült. 

profiterol

Panna cotta - tejszín, tej és cukor összefőzve, egy kis zselatinnal összeállítva, aminek a tetején itt piros gyümölcsszósz volt. Sokkal sokkal másabb volt, mint amilyeneket itthon lehet kapni. Krémes volt, és csodálatos. 
Profiterol - csokis, habos puffancs, sok sok csoki öntettel. A pehelykönnyű tészta tökéletesen egyensúlyozta ki a töményebb, ámde rendkívül finom csokikrémet, igazi harmónia fogalmazódott meg ebben a desszertben.

A képek rosszabb minőségéért pedig Frankiék édes asztali bora a felelős, ugyanis végtelen mennyiségűt meg lehetett volna inni belőle annyira friss és kellemesen buborékos volt.  

Ha Riminiben a Miramare-n jártok ugorjatok be a Frankie-be egy finom vacsira, biztos nem ér benneteket csalódás, mi imádtuk és a pincérek nagyon kedvesek és viccesek! :)

marinált tonhal saláta ágyon és az elmaradhatatlan kenyeres kosár natúr pizza darabokkal 

Üdv és Viszlát: Mutyi